M16A2 és M4A1 gépkarabélyok

Az 1957-ben az amerikai haderő kiírt egy pályázatot, melynek célja egy új, eddigieknél könnyebb, de erős, egyszerűbben kezelhető fegyver és hozzá tartozó lövedék kifejlesztése. A pályázat amolyan meghívásos volt, az egyik fölkért cég a holland Armalite volt. A cég egy korábbi termékét, az AR-10-es rohamkarabélyt fejlesztette tovább. Az új modell az AR-15 nevet kapta. A fejlesztés nagy befektetést jelentett a cég számára, a rendszeresítés pedig a szokásos huzavona miatt késett, így a cég válságos helyzete miatt kénytelen volt eladni a konstrukciót mintegy 75000 dollárért, és 4,5 százalékos jutalékért minden eladott példány után. (egy M16A2-es előállítása 300 USD-be kerül, ez 13,5 dollárt jelent egy olyan fegyverből, amit az egész amerikai haderő használ).

Az időközben M16-ra átkeresztelt fegyvert 1962-ben dél-Vietnámban vetették be eloször. A hatvanas évek vége felé a fegyver ráncfelvarráson esett át, M16A1-es típusjelzést kapta a javított változat. Ez jóval biztonságosabb volt elődeinél. A változatot több, mint húsz évig használták.

1982-ben rendszeresítették a tengerészgyalogságnál, egy évre rá pedig a szárazföldi erőknél az új M16A2-est, melyet mai napig használnak, sajnos éles helyzetben is az amerikai hadsereg. A karabély elődénél szerintem jóval agresszívabban néz ki, az első háromszög alakú előágyat kör alakúra cserélték. Az A2-es elődével ellentétben nem képes folyamatos sorozat leadására. A tűzváltókar biztosított, egyes és 3-as sorozatlövésre állítható. A fegyvert technikailag az új fejlesztésű lőszerhez igazították.

A legújabb változat az M4-es gépkarabély. A Colt a ’70-es, ’80-as években egy csomó AR-15 alapú módosított karabélyt gyártott, seregeknek, különleges rendőri alakulatoknak és civileknek (az M16-nak ugyanis rajongótábora az egész amerikai nép, így van rendesen igény a félautomata másolatokra). Ilyen a Colt Commando és az XM-177-es. A ’90-es évek elején viszont reneszánszát élte az elképzelés, miszerint a pisztolyokat, géppisztolyokat le lehet cserélni hatásosabb fegyverekre. Ugyanis a rádiókezelő, szakaszparancsnok, századparancsnok, hadműveleti tiszt, stb. pisztollyal vagy géppisztollyal végezte munkáját. A gyakorlatban ez már egyszer megvalósult, az M1 Garand karabélyokkal (második világháború, 1941-ben rendszeresítették). Az amerikai hadvezetés döntése a Colt 720-as modelljére esett, ami tulajdonképp egy rövidített M16A2-es volt. A katonai jelzése M4 lett. Az M4 sokhelyütt leváltotta az M9-es pisztolyokat, M3-as géppisztolyokat, és néhány helyen az M16A2-őt. Az új fegyver kisebb méreteivel, de nem sokkal rosszabb eredményeivel felhívta az amerikai különleges hadműveleti parancsnokság, a SOCOM figyelmét, akik éppen olyan fegyver keresésén fáradozott, amit minden féle különleges alakulatnál alkalmazni lehet. Az M4 néhány módosítással tökéletesnek bizonyult erre a célra. Ez lett az M4A1. A tűzváltókar egyeslövést, 3-as sorozatot és teljes automatalövést tesz lehetové. Külön a SOCOM M4A1-eséhez a haditengerészet kutatóintézete kifejlesztette a SOPMOD M4 kiegészítő csomagot. A csomag tartalmaz két különleges rögzítőkkel ellátott előágyat, egy ACOG 4X távcsövet (Advenced Combat Optical Gunsight, használható 600 m-ig), egy ACOG reflex optikát (300m-ig), lézercélzót (300m-ig), infravörös lézert (csak éjjellátóval látható, 600m-ig), hangtompítót, első pisztolymarkolatot, elemlámpát, és a jó öreg M203-as gránátvetőt.

Mindent egybevetve az M4A1 kiváló fegyver kommandós alakulatok (katonai és rendőri egységek számára is), és személyvédő alakulatok (a jó öreg PDW minősítést is megkaphatja) számára.

Paraméterek: